magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Túzok Vándorkupa
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
A Körösvidék tájhonos cserjéiről és fáiról - 30. rész
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Körösvidék tájhonos cserje- és fafajait bemutató sorozata ezen a héten az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó magyar kőrissel (Fraxinus angustifolia ssp. danubialis) foglalkozik.
   
 
Ennek a Kárpát-medencében fontos, társulásalkotó alfajnak a „fölfedezése” csak néhány évtizeddel ezelőtt történt. Kezdjük az elején. A Kárpát-medence síkvidéki területein két kőrisfaj él. Az egyik a magas kőris (Fraxinus excelsior), mely elsősorban hegy- és dombvidéki faj, de széles termőhelyi toleranciájának köszönhetően megjelenik síkvidéki területeken is, főként az árterek üde, de árvizek által már nem érintett térszínein. A másik faj, a csak a Duna vízrendszerének árterületein élő – erre utal latin alfaji neve a danubialis, -, a keményfaligetekben társulásalkotó magyar kőris, melyet csupán néhány évtizede különítettek el alfajként a Dél-Európában és Kis-Ázsiában előforduló keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia) alapfajtól.
 
A magyar kőris ugyan a keskenylevelű kőris nagytermetű alfaja, megjelenésében mégis inkább a magas kőrisre hasonlít. Akár 35 méter magasra is megnőhet, törzsének kerülete pedig elérheti a hat és fél métert. Kérge a magas kőrisénél hamarabb, már 25-30 éves korában hosszanti és keresztirányban is repedezetté válik. A másik elkülönítő bélyeg, hogy míg a magyar kőrisnek egyszerű fürt virágzata van, addig a magas kőrisnek összetett buga a virágzata. Apró, zöld vagy bíbor színű sziromtalan virágai koratavasszal, lombfakadás előtt nyílnak. Vesszői fényes olajzöldek, rügyei sötétbarnák. Levelei többnyire 7-9 ülő levélkéből állnak. A levélkék lándzsa alakúak, szálas csúcsba keskenyedők, szélük elállóan fogazott. Őszi lombszíne sárgás vagy ibolyásvörös. Csavart lependék termése kerekded csúcsú.
 
A Kárpát-medence síkvidéki területein a kőrises égerláp és a tölgy-kőris-szil ligeterdő névadó, társulásalkotó faja. Ezenfelül előfordul kísérő fajként égerlápokban és gyertyános tölgyesekben. A Körösvidéken természetes élőhelyeinek eltűnése, illetve hullámtéri felújulási nehézségei okán megritkult. Inkább csak szürkenyárral kevert ültetett állományaival találkozhatunk.
 
Homérosz az Iliászban említi a kőrist. A görög mitológia szerint Uranosz véréből származnak a kőrisnimfák, a Meliák. Több szláv nép hiedelemvilágában szerepel, hogy a kígyók félnek a kőrisfa folyton helyét változtató árnyékától, ezért a vándor nyugodtan elnyújtózhat koronája alatt. Melius Juhász Péter (1578) református püspök, korának ismert botanikusa azt írja: „körös fa alatt soha kígyó meg nem maradhat, ha a kígyót a szén és a körös fa közé veted hamarább a szénre megyen, hogy nem mint a körös fa ágaira mászna”.
 
A kőris szó először az 1055-ben keltezett Tihanyi alapítólevélben szerepel helyneves összetételben: „usque ad magnam uiam, que dirigitur in keuris tue”, azaz „a nagy útig, amely Kőristő felé vezet”. Az Alföldön a Körös- összetételű helynevek (Kiskörös, Nagykörös, Körösladány stb.) a síkvidéki erdők kőrisfáira utalnak.
 
S, még egy magyar kultúrtörténeti vonatkozás. A Margitszigeten állt egy szép lombozatú, óriási termetű kőrisfa, mely alá Arany János, hogy ott gyakorta megpihenhessen, egy padot szeretett volna ácsoltatni. Vágya nem teljesült, így a sziget tölgyei alatt üldögélve írta „Tölgyek alatt” című versét.
 
A népi gyógyászatban reuma elleni gyógyszerként használták a leveléből készült főzetet. Ezen felül, mint bélféregűző, hashajtó és lázellenes orvosság is ismert volt.
 
Fája, melyet kiváló minősége miatt egykor „szívós kőrisnek” is hívtak, csontfehér színű. Rugalmassága okán hajdanán az íjkészítés fontos alapanyaga volt. Az első, de még a második világháború idején is magyar kőrisből repülőgép légcsavarokat is gyártottak. Napjainkban főként furnér és rétegelt lemezeket, hordókat, valamint sportszereket állítanak elő fájából. Magas fűtőértéke miatt tűzifának is kiváló.
 
Szabadállásban impozáns megjelenésű fa. A szennyezett levegőt jól tűri, ezért nemcsak külterületi erdősávok, védőerdők telepítésére alkalmas, hanem települések parkjaiban, zöldövezeteiben is érdemes ültetni.
 
 
 
 
   
 
2017.08.12.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design